This post is popular. 2 561 Megtekintés

Hagyjuk a kettős beszédet, térjünk a lényegre

Árpi, szeretünk, de bármennyire is, házi kedvencünk sem azért van mellettünk, mert egy zseni

Azt mondják, hogy már minden lefutott, pedig nem, a görbék kiegyenesítésére most van lehetőség a lehető legtöbb önkormányzatnál. Most egy nagy lélegzetvétellel rendbe lehet hozni, csökkenteni lehet olyan konfliktusokat, melyek egy-több önkormányzat működését eddig nehezítették. Csak kicsit hátra kell lépni a győzteseknek, különösen azoknak, akik agyonnyerték magukat. Ugyanis nem kellene még rúgni egyet azokba, akik alulmaradtak. Mert a helyhatósági választás nem gladiátorküzedelem, melynek feltétlenül a vesztes halálával kell végződnie – átvitt értelemben, persze. De vegyük sorra.

Székelyudvarhelyen látszólag minden rendben. A Szabad Emberek Pártjába “kényszerültek” többségben: Gálfi Árpád a polgármester, tizenketten pedig képviselők lettek a tizenkilencből. Kényelmes többség, ha nem is kétharmad. A hat RMDSZ-es és az egyetlen MPP-s képviselő ugyan fodrozhatja a felszínt, de megbénítani nem tudja az önkormányzati testület és a polgármester működését. Jó esély van arra, hogy az (álló)háborúk ideje lejárjon – ha…

Ha Mike Levente (MPP) lemond(ana) és átengedné a helyét Orbán Árpádnak (a volt alpolgármesternek). Nem azért, mert Mike erre köteles vagy kötelezhető lenne, hanem azért, mert Orbán Árpád szociális érzékenysége és tapasztalata hasznosabb (lenne a városnak). Persze, tudom, hogy nem így megy, nem igazán lehet erre számítani, de értelmes lépés lenne – a város szempontjából. Ezért az első ha. Hátha…

Okos lenne, ha az alpolgármesteri tisztségre kompromisszumos egyezséggel kerülne valaki, ami csak akkor lehetséges, ha őt az RMDSZ ad(hat)ná. Tudom, hogy Benedek Árpád Csaba neve merül fel leggyakrabban, mint régi motoros, de másban is lehetne gondolkodni. És szigorúan kőbe kellene vésni, hogy ezt a kompromisszumot miért is hozza meg a többség és a polgármester. És megszülethetne az a minimum, ahol teljes az érdekegyezés. Addig adja az alpolgármestert az RMDSZ, amíg az egyezséget betartja. De mi lesz, ha a többség, esetünkben a POL nem tartja be az egyezségeket? Jó kérdés.

Hiszen azt sem tudjuk, hogy az a sokat hangoztatott protokoll, mely a polgármester és a mögé beállt támogatók (akik közül sokan felléptek az önkormányzati POL-listára) között jött létre, nos, hogy ez a háttérmegállapodás mit is tartalmaz? Nem tudjuk pontosan, hogy ki szorongatja kiét. Hajlok arra, sőt, remélem is, hogy a csapat szorítja Gálfiét. Persze, szigorúan emberbaráti alapon. Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy mi is a forgatókönyv arra az esetre, ha az egyik vagy másik fél megbokrosodik. Gálfi Árpád polgármester bizalmatlan természet, ha úgy tetszik “zsigeri”, akinek nem az a legnagyobb baja, hogy nem egy Einstein, hanem az, hogy ott is sötét erők machinációját látja-feltételezi, ahol az nincs is, vagy nem egészen úgy van, ahogyan ő képzeli. Nem mondom, hogy alaptalanul működik így, mert azért a Szász Jenő féle MPP rendesen megtáncoltatta, de el kell fogadnia (vagy meg kell vele értetni!), hogy a politika eszköze a kompromisszum, mint ahogy azt is tudomásul kell vennie Gálfinak, hogy az érdekkülönbség nem barikádot emel, hanem tortát jelent, amin osztozni kell(ene) — nem feltétlenül tisztességtelenül, persze.

Azt is meg kellene honosítani, hogy az ellenfélnek mindig hagyunk menekülési lehetőséget, ha sarokba szorul. Ezt akkor is gyakorolnia kell a városvezetőnek, ha neki (Gálfinak) többször nem hagytak kiutat. Különben nő a járulékos veszteség, ami esetünkben a közösséget, Székelyudvarhelyet jelenti. Ha ez a szándék, ha nem. Mert ismerjük a jó szándék legendáját…

Én azt szeretném, ha nem is a közbeszédben vagy a nyilvános térben, hogy legalább a döntéshozói szinteken és fórumokon nyilvánvaló legyen – azaz ki is mondanánk, nem csak sejte(t)nénk -, hogy ki mögött milyen érdekcsoport áll és az mit is szeretne, akar. Mert az RMDSZ mögött is jól körülhatárolható gazdasági érdekcsoport áll, mint ahogy ugyanez elmondható azokról is, akik abban voltak érdekeltek, hogy Gálfi Árpád a porondon, bocs, tisztségben maradjon. El lehet odázni azt, hogy erről beszéljünk, de minek? Egyszer már nevén kellene nevezni a dolgokat, s akkor a tortát sem feltétlenül baltával kellene szeletelni. 

Világos és tudjuk, hogy Gálfi Árpád nem egy hivatásos, azaz megélhetési politikus. Ez kölcsönöz neki hitelességet, ezért is kapott ekkora bizalmat, amihez gratulálok. De el kell fogadnia (és tanácsadóinak, bizalmasainak is!), aki korpa közé keveredik, azt jó eséllyel megkóstolják a disznók, ha tetszik, ha nem. Nyilván, hazudhatjuk magunknak, hogy ez nem igaz, s van kivétel. De nincs! Tudom, mert magamból indulok ki, hogy klasszikusokat is idézzek…

És azonnal kell a városvezetésbe néhány profi “nagykövet”, netán szövetséges, aki minden hájjal felkenve képviselheti Székelyudvarhelyet elsősorban Budapesten, de Bukarestben is.

Árpi, szeretünk, de bármennyire is, házi kedvencünk sem azért van mellettünk, mert egy zseni.  A szalonnát is ezért nem bízzuk rá. Te kivételes helyzetben vagy, a falká(d)nak köszönhetően. Még.

Szőke László

Kapcsolódó

%d bloggers like this: